Élet az utca porából

„Sz. György által sokat megtudtam az aluljáró-béli alvilágról. Ezen a helyen komoly üzletek köttetnek meg, egy-egy ember óriási befolyással bír. Egy hajléktalan kárával, esetleg halálával senkinek sem kell elszámolnia. Rengeteg nőt futtatnak odalent, egyszer Gyuri is igénybe vett egy ilyen szolgáltatást. A dobozolásból keresett 80 ezer forintját másnap nem találta. Az örömlány ellopta.

Gyuri már feladta az álmait, de egyet azért még mindig dédelget: szeretne találkozni a 13 éves fiával. Amikor a hobbijairól kérdeztem, rengeteget felsorolt. Imádta a táskavarrást, a vasalást, de leginkább a bográcsozást. Becsülte az árufeltöltői munkáját a Metro áruházban. Szereti az apácákat, ők azok, akikben sosem tudna csalódni. Szigorúak akár egy tanár, de ugyanakkor kedvesek is, akár egy édesanya. Nagyon sokat köszönhet nekik. A jelenlegi kormányt gyűlöli, a mai napig »Jani bácsit« szeretné látni az ország élén.

Történetét egy újságpapírra jegyzeteltem, kifogásolható külalakkal. Tudattam vele, hogy érdekelt vagyok ilyen témákban, úgyhogy nyugodtan beszéljen. Talán többet is mondott a kelleténél, rengeteg érdekes és egyben szörnyű dolgot tudtam meg. Kérésére csak a kétharmadát publikálhattam. Kijelentette, hogy vendégségbe illik valami ajándékot vinni, ő pedig a monológ fennmaradó részét szánta annak. »Osszad be, jól jöhet« – mondta.

Elköszönt, beszállt a liftbe.

Másodjára 2013 nyarán találkoztam vele. Rá sem lehetett ismerni. Emlékezett rám, emlékezett az estére. Amikor rákérdeztem, hogy miért adta át magát teljesen az alkoholizmusnak csak szabadkozott.

Lemondott mindenről.”